Előfordul, hogy mi és ellenfelünk egyszerre játszunk rosszul, de az is megesik, hogy mindketten jól játszunk. A legideálisabb azonban az, ha mi jól, ellenfelünk pedig idiótán játszik.Ez a mondat elég kézenfekvőnek tűnhet. De térjünk csak egy kicsit vissza rá!

Nem az tesz helyesen, aki várja, hogy ellenfele hibázzon. Az játszik jól, aki rákényszeríti ellenfelét, hogy hibát kövessen el. Nézzünk meg néhány trükköt, amivel hibára késztethetjük ellenfeleinket.
Az első példában korai pozícióból feltűnően kicsit emelünk. Ez általában ráveszi a nagyvakot, hogy kakaskodni kezdjen. „Ó, csak egy kicsit kell megadnom. Lehet, hogy betalál a flop.” És máris előidéztünk egy szituációt, ahol valaki beszállt egy gyenge lappal pozíción kívül és nem szívesen adja fel a kezet, mivel már betett egy nagyvakot is.

Ha valaki más egy párt tart az asztalnál, gyakori hiba lehet az is, hogy a kis emelésünk mögött gyengeséget sejtenek. Ha mondjuk egyszínű gyenge lapokkal emeltünk, egy nagy visszaemelésre még olcsón kiszállhatunk a partiból. Viszont, ha egy ász vagy király párt tartunk és valaki gyengének tart és ránk emel, akkor… karácsony van.

Ha kevés zsetonunk van, nem engedhetjük meg magunknak ezt a játékot; jobb, ha a közepesen erős lapokat bedobjuk és kivárunk, míg nem kapunk egy erős kezet, amivel aztán azonnal all in mehetünk. De egy készpénzes játékban vagy egy sokzsetonos versenyen, ha korai pozícióból duplázzuk a nagyvakot, az egy ügyes lépés, hogy a butább játékosokat csapdába csaljuk.