Nemrég arról beszéltünk, hogyan segítsük elő, hogy ellenfeleink hibázzanak. Ajánlottuk, hogy kicsiket emeljünk sokféle lappal, mert ezzel gyakran félreinformáljuk játékostársainkat.

Ezzel a lépéssel sokszor olcsóbban nézhetünk flopot egyszínű kapcsolódó lapokkal, mintha megvártuk volna, hogy ellenfelünk emeljen – vagy esetleg ránk emelhetnek, amikor épp egy nagy párt tartunk, amivel nagy bajba keverhetjük magukat. A „soron következő” póker csapdánk abból áll, hogy nyissunk egy erős kézzel a flopon, majd cseckeljük el a törnön. Az ilyen szituációkban fordul elő, hogy bár kívülről pókerarcunk mindent takar, belül mégis azt érezzük: „Mmm, ez fincsi!”

Először is, általában az erős kezekkel, a ravaszabb játékosok kivárnak a flopon, hogy álcázzák azt. Ezek az ellenfelek arra számítanak, hogy mi is ugyanezt tesszük majd. Szóval, ha floppoltunk egy flösst vagy egy setet, akkor vegyük kezünkbe az irányítást és nyissunk! Ebben az esetben az emberek általában nem hisznek nekünk. Egy párral is megadnak. Ha úgy reagálunk, hogy checkelünk a törnön, azzal általában megerősítjük őket a hibás gyanújukban.

Nyitni a flopon egy nyolcas magas flössel, majd checkelni a törnön, azt a látszatot kelti, mintha az adott színből tartanánk egy magas lapot és nem jött volna le a flössünk.  Vagy ha mondjuk A,3-at tartunk a flop pedig, 3,3,K és emelünk a flopon, majd checkelünk a negyedik utcán, (törn) akkor elleneleink azt gondolhatják, hogy egy zsebpárral (pocket) próbálkoztunk elnyerni a kasszát a floppon.

Ha utolsó pozícióból checkelünk a turn-ön, az arra utal, hogy esetleg húzónk van. De gyakran, mi tartjuk a legerősebb kezet és az ellenfél mégis képtelen lesz elmulasztani, hogy nyisson a riveren. Ha elsőként kell cselekednünk a törnön, ellenfelünk emelhet, utánunk, amivel még egy kis „hibapénzt” is bezsebelhetünk.