MTT stratégiai sorozatunk folytatásában azt elemezzük, hogy mi a helyes játék: feszesek legyünk, vagy lazák?

Minden játékosnak megvan a saját alapvető játékstílusa, ami lehet agresszív, lehet egy feszes beállítottság. Ez a verseny előrehaladtával folyamatosan módosul, mivel a magasabb vakszintek kibillentik az átlagos játékosokat a komfort zónájukból. Kicsit olyan, mintha az elején a játék élvezetéért, csak szórakozásból játszanának, majd később csak prémium lapokkal hajlandóak partiba keveredni. Az előzőekben beszéltünk már ennek a hátrányáról, és hogy mennyire fontos az, hogy ezt meg tudjuk fordítani a saját játékunkban.

Manapság az alacsonyabb nevezési díjú versenyek is elég deep zsetonmennyiséggel indulnak, ami ahhoz vezet, hogy a laza passzív játékot veszik fel azok az emberek, akik alapvetően feszesen játszanak. Leginkább ahhoz hasonlítható egy 50k induló zsetonos verseny, mintha egy rebuy-os versenyt játszanának, ahol megvesznek előre négy rebuy-t. Manapság a játékosok nagy rlésze nem tudja kezelni a sok zsetonmennyiséget, de azért sírnak azért, hogy minél több zsetonnal induljon minden verseny.

Hogyan játszunk feszesen?

A feszes játék azt jelenti, hogy csak prémium lapokkal játszunk. AT+, TT+. Előnye az, hogy amikor nem túl erős játékosokkal találjuk szembe magunkat, kisebb kickerrel fogják gatyáig fizetni a lapunkat. Általában. Ugyanis már egy közepesen erős mezőnyben is ki fogják szúrni, hogy ki az, aki feszesen játszik, és általában ki fognak térni az útjából. Amikor azt vesszük észre, hogy az emelésünkre mindenki eldobja a lapot, és csak 2 körönként emelünk egyszer, akkor lazítsunk egy picit az induló kezeinken.

Régebben a feszes játék nagyon profitábilis volt, mivel rengetegen kalandoztak olyan határeset lapokkal, amik ellen ez a játékstílus - bár nem volt szórakoztató - mindenképpen sokat lehetett belőle nyerni. Manapság is profitábilis a legtöbb helyen még mindig ez a fajta játékstílus, viszont közel sem termelhető vele akkora haszon.

Egy dologra viszont tökéletes: előkészítésre. Ezzel a fajta játékkal tudunk olyan image-et építeni magunknak az asztal felé, hogy később tudjuk irányítani a játékot. Ehhez viszont az kell, hogy tudjunk változtatni a játékunkat.

Minden játékosnál megfigyelhető ez a fajta játék, akár egy minimális ideig, mert tudják jól, hogy hiába alakul ki róluk laza játékos képe, ha minden partiban emelnek mindennel, egy idő után megjelennek az asztalnál az apokalipszis lovasai, és olyan káoszt hoznak magukkal, amiből nem lehet tudni, hogy ki jön ki győztesen.

Másik legjobb lehetőség a feszes játékra, ha elkapták egy blöffünket, amit pl adott esetben több utcán keresztül ütöttünk, és mutatásra került a lapunk, amely hagyott némi kívánnivalót maga után. Ilyenkor hagynunk kell, hogy lecsillapodjanak egy kicsit a hullámok, ne kerüljünk határeset lapokkal partiba, pláne ne akkor, amikor még lelkiekben sem nyugodtunk le teljesen az adott partiban.

Ami fontos a feszes játéknál, és a laza játéknál is, hogy mindenképpen agresszíven játsszunk. Amikor partiba kerülünk, mindenképpen mi irányítsunk. Az, hogy valaki csak a jó lapokat, vagy sok határeset lapot is megjátszik, még nem sok mindent dönt el.

Hogyan játszunk lazán?

Sokak szerint az a laza játék, amikor sok lappal kerülünk partiba. De akkor mi a különbség modnjuk Luigi, vagy Mili, illetve Jóska bácsi - aki hétvégén játszik a haverjaival - játéka között?
Jóska bácsi - elnézést az összes Jóskától - nem más, mint akit fishnek nevezünk az asztalnál. Ugyanis határeset lapokkal, illetve gyakorlatilag minden keze ügyébe akadó kéz kombinációval partiba kerül, kerüljön az bármennyibe.

Ugyanez Luigiék esetében a parti irányításával párosul, azzal, hogy maximalizálni tudják nyereségüket, és minimalizálni veszteségüket.

A jóska bácsik mindenhol kialakulnak, főként a sok zsetonmennyiségű játékoknak köszönhetően. Szeretettel várjuk őket az asztalnál. Ne akarjunk Jóska bácsik lenni, ha nem annyi a célunk a játékkal, hogy jól érezzük magunkat.

A laza játékot nem kell külön elemezni. Minden pozíciós játék hozzá tartozik, minden olyan lépés, ami nem kizárólag a lapunk erejére korlátozódik. Sok olyan videó kering a neten, ahol ennek a játéknak a tökéletes, illetve rengeteg tökéletlen alkalmazási formáját láthatjuk. Érdemes nézegetni őket, sokat lehet belőle tanulni.

Mindent összevetve a már korábban említett "verseny elején alakítsunk ki magunkról egy feszes képet, hogy a későbbiekben agresszív játékkal tudjuk uralni az asztalt" szerű játékot tudom mindenkinek tanácsolni, akik hosszútávon maradandó versenyeredményeket akarnak elérni. Sokan elkezdik ezt a fajta játékstílust, és találkoznak olyan cooler szituációkkal, hogy ezzel magyarázzák azt, miért nem jó ez a technika. Valakinek nyilván nem fekszik, és ez csak egy alapkoncepció, amit későbbiekben bőven tovább lehet fejleszteni. Én csak azt mondom, hogy ezen az úton érdemes elindulni ahhoz, hogy a hétköznapi hobbipókeresek köréből ki tudjunk lépni. Később mindenki fejleszti majd a saját játékát attól függően, hogy milyen irányba kíván haladni.

Úgyhogy erőltessük meg magunkat, és ha kínálkozó helyzet adódik az asztalnál, ne féljünk használni a megfelelő agressziót. Nem leszünk népszerűek az asztalnál. Kár, hogy ez nem egy népszerűségi vetélkedő...